A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége szombaton tartotta évi értekezletét az észak-bácskai Kanizsán. Vékás János alelnököt munkatársunk arra kérte, hogy a Magyar Hírlap számára értékelje a VMDK nagy érdeklõdéssel kísért értekezletének munkáját.

- Véleményem szerint a közgyûlés eredményes munkát végzett - mondta Vékás János. - A megfélemlírés ellenére a küldöttek 73 százaléka megjelent, amit mi jó eredménynek tartunk. Két feladatot tûztünk magunk elé. Elõször, hogy a vezetõség távol lévõ tagjait pótoljuk, tekintve hogy továbbra is igen komoly politikai feladatok várnak ránk, és ezért a VMDK tanácsának külföldön levõ tagjait érdemeik elismerése mellett olyan tagokkal váltottuk fel, akik itthon vannak és akik úgy tudnak politizálni, hogy közben osztoznak a vajdasági magyarság sorsában. A másik feladat az autonómia szervezetének megvitatása volt.

- Teljesen értetlenül álltunk az effajta aggodalmak elõtt, ugyanis elõttünk legalábbis világos, hogy semmiféle autonómia kikiáltása nem jelent semmit, ha emögött nincs valós fizikai erõ. Láthattuk, hogy a horvátországi és boszniai szerbek mögött fegyverek álltak, és mégsem mentek sokra a különféle kikiáltozgatással, még kevésbé tudjuk elképzelni, hogy a vajdasági magyarság számára, amely mögött nem áll hadsereg, s fegyvere sincs, valamit is jelentene egy ilyen egyoldalú politikai gesztus. Nekünk elsõsorban az a feladatunk, hogy világosan megfogalmazzuk céljainkat, ahhoz kidolgozzunk egy minél érthetõbb dokumentumot, és két fronton, természetesen a szerbiai hatalmi szervekkel szemben, de ugyanakkor a nemzetközi tényezõk elõtt is megpróbáljuk érvényesíteni ezeket a célokat.

A példátlan magyarellenes kampányra és az idõpontra, a pravoszláv húsvétra való tekintettel sokan javasolták a közgyûlés elhalasztását, a VMDK azonban ragaszkodott megtartásához. Összefügg-e ez a sietség a sebtében tetõ alá hozott szerb-montenegrói alkotmány mára tervezett kihirdetésével?

- Nem. Õszintén szólva nem is gondoltunk erre az egybeesésre. Néhányszor elhalastottuk a terminust, míg a szakértõ bizottság be nem fejezte munkáját. A közgyûlés alapvetõen nem függ össze az új Jugoszlávia alkotmányának meghirdetésével. Többször kifejeztük azt az állásfoglalásunkat, hogy ebben az alkotmánytervezetben nem találjuk azokat a rendelkezéseket, amelyek véleményünk szerint megnyugtatóan rendeznék a különbözõ nemzeti közösségek helyzetét ebben az új államban. Másrészt azt is elmondtuk, hogy a mi koncepciónk nem érinti ennek az országnak a területi egységét, amelyben élünk, lett légyen az Jugoszlávia, Szerbia vagy egy önálló Vajdaság, mi minden esetben továbbra is a magyar népcsoport politikai szubjektumát és autonómiáját biztosító megoldásokat követelnénk.

- Mi továbbra is a személyi elvû autonómiát tartjuk elsõdlegesnek, úgy váljük, hogy ez az intézmény, amely egybefogja az egész vajdasági magyarságot, és lehetõvé teszi politikai akaratának kifejezését. A személyi elvû autonómia azonban nem áll ellentétben és nem is összeegyeztethetetlen az autonómiák más formáival. Háromféle autonómia létrehozását látjuk lehetségesnek a Vajdaságban: az egyik a magyar területi autonómia ott, ahol a vajdasági magyarság tömbben él. Sajnos ebbe a tömbbe csak a magyarság 56 százaléka kerülne, míg 44 százalék helyzete továbbra is rendezetlen. Viszont egy ilyen magyar területi autonómia lehetõvé tenné az intézményrendszer stabilitását. Tehát ott lennének a vajdasági magyarság csúcsintézményei, azok szolgálhatnák a tömbön kívül élõk ügyét is. Emellett szükségesnek tartjuk, hogy azok a magyar többségû települések, amelyek el vannak szigetelve ettõl a töbtõl, speciális helyi önkormányzatot kapjanak. Mindezért szükségesnek tartjuk a Magyar Kisebbségi Tanács létrehozását, amely az összes vajdasági magyar reprezentánsa és érdekeinek kifejezõje lenne a szerb hatalmi szervek elõtt, és a nemzetközi színtér felé is.

- Többször is hangsúlyoztuk, hogy nem ismerjük el az egyenrangú polgárok két kategóriába való sorolását, vagyis azt, hogy az úgynevezett államalkotó nemzet kisebbségben élõ polgárait más státusz illeti meg, mint azokat az állampolgárokat, akiknek az anyanemzete Jugoszlávián kívüli. Szerintünk az állampolgári egyenjogúság szempontjából azonos jogok illetik meg õket. A Miloševiæ elnökkel folytatott beszélgetésünk során az elnök úr ugyan megjegyezte, hogy - mint tudjuk - Szerbia nem írta alá a hágai dokumentumot, mi azonban azt válaszoltuk, hogy az új európai kisebbségvédelmi koncepciók teljes mértékben figyelembe veszik a hágai dokumentum megoldásait. Ilyen értelemben ha Szerbia vagy Jugoszlávia, vagy az a leendõ állam, amelyben a vajdasági magyarok élnek, csatlakozni akar Európához, akkor csakis ezeknek a megoldásoknak az elfogadása nyithatja meg elõtte a kapukat.

- Tudjuk azt, hogy pszichológiai hadviseléssel, a nacionalista indulatok felkorbácsolásával megpróbálják elbizonytalanítani a vajdasági magyarokat, eltávolítani õket a VMDK-tól és megakadályozni, hogy - most, amikor 70 vagy 100 év során egyszer a kontinens tekintete e térség felé fordul - azokat a megoldásokat képviseljék a vajdasági magyarok a nemzetközi fórumokon, amelyek az optimálisak ebben a pillanatban. Azt tapasztalom, hogy az efajta mesterkedések nem jártak eredménnyel, néhány kivételtõl eltekintve a vajdasági magyarok nem fordulnak el a VMDK-tól és nem is hajlandók lemondani valós érdekeikrõl a kampány hatására.

- Két síkon fogunk továbblépni. Miloševiæ elnökkel megállapodtunk abban, hogy munkacsoport jön létre a szerbiai hatalmi szervek és a VMDK képviselõibõl, amely elkezd dolgozni e javaslatok konkretizálásán, másrészt továbbra is az eddigi intenzitással minden alkalmat kihasználva jelen kell lennünk a nemzetközi politikai színtéren, nyomást gyakorolva az általunk jónak vélt megoldások érdekében.